Előlénycsoportok

Fitobenton

A fitobenton (vagy fitobentosz, újabban az angolszász terminológia ekvivalensként kezeli a két fogalmat és egységesen a fitobentosz elnevezést használja, így a továbbiakban mi is ezt használjuk) a mederfenéktől eltérő, vízzel borított aljzatokon kialakuló élőbevonat.

Vizes élőhelyek funkcionális ökológiai kutatócsoport

A kutatócsoport a vízi- és vizes
élőhelyek működésének rendszerszintű kutatásával foglalkozik. Alapvetően a
vízi- és vizes élőhelyeken található élőlényközösségek szerveződését, a fajok
elterjedését meghatározó ökológiai jelenségek vizsgálatát végezzük. Ehhez olyan
alapkutatást végez, ami a fajok terjedését, autökológiai jellemzőit, az
élőlényközösségek szerveződését, működését igyekszik feltárni. Az alapkutatások
mellett fontos szerepet tulajdonítunk az eredmények gyakorlati alkalmazásba
történő átültetésének. Ezért a vízi- és vizes élőhelyek restauráció-ökológiai,
valamint jelentős társadalmi érintettségű (pl. Víz Keretirányelv)
hidrobiológiai kérdésekkel is foglalkozunk. Az élőlénycsoportra vonatkozóan
elsősorban, de nem kizárólagosan, szünbotanikai kutatásokat végzünk, amit
számos zoológiai vizsgálat egészít ki. Így foglalkozunk olyan a taxon
csoportokkal is, mint madarak, mohaállatok és szivacsok.

Halak

A halakon alapuló állapotértékeléskor a halállomány szerkezetének és ökológiai funkcionális összetételének jellemzésén van a hangsúly (fajkészlet, tömegességi viszonyok, korcsoport eloszlás, guildek megléte, száma, tömegességi eloszlása), szemben a minél teljesebb faunafeltárással. A halállomány szerkezetéről és funkciójáról informáló változók alapvető változói a halakon alapuló minősítési indexnek. Fontos követelmény, hogy a standardizált mintavételi módszerek egyszerűek és gyorsak legyenek, ami több helyszín rutinszerű felmérését teszi lehetővé. A mintavételi eljárás során indokolt az Európai Standardizálási Bizottság (elektromos halászatra és hálós halászatra vonatkozó szabványaiban (MSZ EN 14011: 2003, MSZ EN 14757: 2006 és a EN 14962: 2006) található előírásainak követése, illetve a FAME (Development, Evaluation & Implementation of a Standardised Fish-based Assessment Method for the Ecological Status of European Rivers) és a projektek (Standardisation of River Classifications: Framework method for calibrating different biological survey results against ecological quality classifications to be developed for the Water Framework Directive) által készített útmutatók figyelembe vétele. Hazánkban a fent említett útmutatók és a hazai szakértők tapasztalatai az (Ecological Survey of Surface Waters) programban véglegesítődtek, lehetőséget biztosítva ezáltal az EU számos országában már rutinszerűen alkalmazott mintavételi módszertan hazai alkalmazására. Emellett a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (protokollja szolgáltat megfelelő alapot a VKI szerinti állapotmonitorozás gyakorlati megvalósításához (Guti, 2002; Sallai et al., 2008).

Makrozoo

A vizsgálatok objektumai a makroszkopikus vízi gerinctelenek (makrozoobenton), melyek jelenlétük, tömegességi adataik, állományaik eloszlása révén jól jelzik (indikálják) a vízterek ökológiai állapotát, annak természetességét, illetve emberi beavatkozások hatására történő degradációs folyamatait. Rendszertani határozásuk néhány csoport kivételével nem okoz nagy problémát, a fajok többségének környezeti igénye jól ismert, bioindikációs jelentőségük tehát széles körben érvényesül. Birk et al. (2006). A nemzetközi ökológiai interkalibrációs eljárás során, új stresszor és típus -specifikus, multimetrikus értékelési módszer (HMMI) lett kidolgozva folyó és állóvizekre egyaránt.

Fitoplankton

A Víz Keretirányelv elvárásainak megfelelően a felszíni vizek ökológiai állapotértékelése során a fitoplankton három jellemző paraméterét kell figyelembe venni; ezek a biomassza, taxonómiai összetétel és a vízvirágzások gyakorisága és intenzitása. E jellemzők mindegyikét számszerűsíteni kell, határértékkel kell jellemezni és olyan mérőszámokká alakítani melyek alkalmasak arra, hogy azokat összevonva egyetlen számmal tudjuk jellemezni a vizeket.