Smart monitoring kiszáradó kisvízfolyásokon

Napjaink egyik legfontosabb kérdése, mely nemcsak tudományos, hanem súlyos társadalmi, gazdasági és etikai problémákra világít rá az az, hogy hogyan reagálunk az extrém klimatikus jelenségek közösségekre gyakorolt hatásaira. Ugyanis egy adott helyen élő közösségek válasza hosszú távon regionális, vagy akár globális változásokat eredményezhet. A változások pedig mind a szárazföldi, mind a vízi ökoszisztémákat érintik. Hazánk vízfolyásai az elmúlt évtizedben érezhetően egyre inkább kiszolgáltatottá váltak a klimatikus extrémitásoknak (kiszáradás, drasztikus vízszintcsökkenés, villámárvíz). Jelenleg azonban nem tudjuk, hogy a 10 km2-nél kisebb vízgyűjtőterülettel rendelkező patakok, erek, csatornák milyen arányban érintettek. Az ennél nagyobb vízfolyásainknak pedig több, mint 30%-a kiszáradó. Ugyanakkor az Országos Monitorozó Programban ezek a vizek nem jelennek meg sem külön víztípusként, sem pedig rájuk vonatkozó mintavételi, feldolgozási és értékelési, vagyis minősítési protokoll nincs. Azaz még ezekről a vizekről sincs olyan adatbázis, még regionális szinten sem, hogy milyen gyakran és mennyi időre száradnak ki.
Pedig nagyon fontos szerepet töltenek be mind helyi, mind akár országos szinten az ökoszisztéma szolgáltatásokban: pl. öntözés – mezőgazdaság; vízelvezetés – kárelhárítás; rekreáció – turizmus; refúgium – természetvédelem.

Egy jó megoldás lehet a kiszáradó kisvizeket érintő vízellátottsági problémák kezelésre a vizek helyi szintű megtartása, azaz a víztározás. Projektünk célja azt vizsgálni, hogyan hat a víztározás a:

(i) kiszáradó alföldi kisvízfolyások vízellátottságára; 

(ii) a kiszáradó kisvizek bevonatalkotó kovaalga (diatóma) és makroszkopikus vízi gerinctelen (MVG) közösségeinek szerkezetére, biodiverzitására; ill. 

(iii) a kiszáradó kisvízfolyások diatóma és MVG alapú minőségére.

Hosszú távú célunk pedig egy országos adatbázis létrehozása, mely a kiszáradó kisvízfolyásokról, ill. azok vízellátottságáról adna alapvető információkat.